Az európai kertészeti modernizációs programok újabb fordulója indul a 2025-ös évben, miközben a hazai ágazat továbbra is jelentős technológiai lemaradással küzd. A legfrissebb Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) adatai szerint a magyar kertészeti ágazat termelékenysége mindössze 42-45 százaléka az EU-átlagnak, ami jól mutatja az elmúlt évtizedek fejlesztési deficitjét. Az ágazat munkaerő-hatékonysági mutatói különösen a holland és dán kertészetekhez képest katasztrofálisak.
A kertészeti termékek hazai piacán látható, hogy az import áru aránya folyamatosan nő, különösen a primőr zöldségek esetében, ahol már 65-70%-os a behozatal. A termelői árak szórása ugyanakkor kétszer-háromszor nagyobb, mint a fejlett nyugati piacokon, ami a termelőknek kiszámíthatatlan jövedelmet, a feldolgozóknak tervezhetetlen költségstruktúrát okoz. „A magyar kertészeti ágazat úgy működik, mintha két különböző világban élne: van egy maroknyi csúcstechnológiás üzem, és mellette a termelők többsége, akik az 1970-es évek technológiai szintjén gazdálkodnak” – mondta el Horváth Péter, a Kertészeti Ágazati Szövetség elnöke.
A hazai kertészeti ágazat versenyképessége három pilléren bukik el: az öntözési infrastruktúra fejletlenségén, a termesztéstechnológia elavultságán és a poszt-harvest technológiák hiányán. Az AKI PÁIR adatai szerint a hazai termesztésű alma, meggy és paradicsom felvásárlási árai 15-20%-kal magasabbak, mint a konkurens lengyel vagy spanyol termékeké, miközben a minőségi standardok betartása és a kiegyenlített árualap előállítása is problémás.
Energiahatékonyságban szintén évtizedes a lemaradás. Míg egy holland hajtatóház fűtési energiaszükséglete négyzetméterenként 100-130 kWh/év, addig Magyarországon ez 230-280 kWh/év körül alakul a korszerűtlen technológia miatt. A jelentős különbség nem magyarázható pusztán klimatikus viszonyokkal. Az EU új szabályozási környezete (Farm to Fork, Biodiverzitás Stratégia) ráadásul tovább nehezíti a technológiailag elmaradott kertészetek helyzetét.
A következő két év kritikus lesz a magyar kertészetek számára. A földgázárak és a munkaerő költségek emelkedésével párhuzamosan a technológiai modernizáció halogatása gyors piacvesztést eredményezhet. A termelőknek érdemes most felmérni versenyképességi helyzetüket, és a rendelkezésre álló forrásokból prioritásként kezelni az energiahatékonysági beruházásokat és a poszt-harvest technológiák fejlesztését. A sikeres üzemek példája mutatja, hogy ezekkel akár 30-35%-os költségcsökkentés is elérhető egyetlen szezon alatt.
