A keletnémet tenyésztésű leicoma sertés váratlan reneszánszát éli a hazai kisgazdaságokban. Az eredetileg 1969-ben kialakított német hústípusú fajta a rendszerváltás után szinte eltűnt, de intramuszkuláris zsírtartalma ma kifejezetten értékessé teszi a prémium húsok iránt növekvő kereslet miatt. A fajtát a Magyar Kisállatnemesítők Génmegőrző Egyesülete vette nyilvántartásba, és már 8 gazdaságban elkezdődött a szaporítása.
A leicoma ideális keresztezési partner a hazai termelésben, mivel kiváló a stressztűrő képessége, viszonylag igénytelen a tartási körülményekre, és ízletes, márványozott húsa van. A kocák szaporasága kiemelkedő, átlagosan 11-13 malacot fialnak, és kiváló anyai tulajdonságokkal rendelkeznek. A takarmányhasznosítás terén is versenyképes: 3,2-3,4 kg takarmány/kg súlygyarapodás értéket mutat az intenzív hizlalási fázisban. Ugyanakkor a mai nagyüzemi standardokhoz képest lassabb, 180-190 napos a vágásérettség elérése.
„A leicoma fajta újrafelfedezése jól illeszkedik a kisüzemi gazdálkodók és a termelői piacok igényeihez. Az intramuszkuláris zsírtartalma 2,5-3% közötti, ami jelentősen meghaladja a ma elterjedt hibridek 1-1,5%-os értékét, ezáltal ízletesebb, szaftosabb húst biztosít” – nyilatkozta Dr. Kovács József sertéstenyésztési szakmérnök.
A fajta tartása során fokozott figyelmet kell fordítani a munkavédelmi előírásokra, különösen a kocák fialásakor. Az 1993. évi XCIII. törvény előírásainak megfelelően kialakított karámrendszer és a 1998. évi XXVIII. törvény állatvédelmi követelményeinek betartása nemcsak jogszabályi kötelezettség, de gazdasági érdek is. A hagyományos sertéstartás újraélesztése során a kisgazdaságok számára a megtérülést a prémium termékek előállítása és a közvetlen értékesítés biztosíthatja. Javasolt a tenyésztési adatok naprakész vezetése és az állományok egészségügyi monitorozása a gazdaságos üzemeltetés érdekében.
